Kincseket rejt a majsai föld!

Undated handout picture shows some of hundreds of items from Viking hoard of jewels unearthed in EnglandBárki lehet kincskereső, de ha nem működik együtt a kutatókkal, akár börtön is lehet a vége. A témáról Pánya István, a megyei múzeum szakértője tájékoztatta a MajsaInfót. 

Hazánk területén rendkívül sok nép fordult meg az utóbbi néhány ezer évben, ezért a lelőhelyek igen sűrűen helyezkednek el. Szinte mindenhol lehet találni valamely korszakból származó maradványokat. Azonban az államilag fenntartott régészeti lelőhely-nyilvántartás ezeknek töredékét ismeri, mivel a terepi kutatás nagy költségekkel jár. „Kiskunmajsa ilyen szempontból szinte alig ismert, de összehasonlításképpen, más megyei település egyetlen(!) régészeti lelőhellyel sem rendelkezik” – mondta el a MajsaInfónak Pánya István, a  Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa.

Megszólal a kútba vetett harang

Hozzátette: a régészeti lelőhelyek kutatásában az illetékes múzeumok mindenkor támaszkodtak a helyi kutatókra – jegyzőre, tanárokra, agronómusokra – és a nyitott szemmel járó parasztgazdákra.

„Terepi vizsgálatkor szinte majd’ minden településen megosztanak velünk értékes információkat kövekről, emberi csontokról, földből előkerült nagyon régi pénzérmékről és legendákról. Ilyen például az alföldön mindenhol ismert középkori harang legendája, melyet a török közeledtének hírére a kútba vetettek és az azóta is megszólal minden éjfélkor, telihold idején” – mondta a régész, megjegyezve, hogy néhány évtizede azonban megjelentek a fémkereső műszerek és velük együtt kialakult egy társadalmi réteg: a fémkeresők, vagy kincsvadászok, akik gyakran valósággal rárontanak a falvak határára.

A törvénye értelmében azonban – hangsúlyozta Pánya István – „Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. (…) Ha a talált tárgy a védett kulturális javak körébe tartozik, annak tulajdonjoga az államot illeti meg.” Tehát ugyanúgy, mint a föld mélyének ásványkincsei, a földből előkerült – kulturális – javak is az állam tulajdonát képezik.

Majsa-térkép 1784-ből. Kattintson rá a nagyításhoz! A többi térképet a lenti galériában találja.
Majsa-térkép 1784-ből. A többi térképet a lenti galériában találja.

Törvénysértő kincsvadászok

„A fémkeresős társadalom ezen törvényt nem ismerve, vagy figyelmen kívül hagyva gyűjti be a föld mélyének tárgyait. Azonban tapasztalataink szerint közöttük is akadnak jóérzésű, múzeum felé nyitott, polgári „szakemberek”, akinek a célja nem a „találás”, hanem a mezőgazdasági műveléssel bolygatott, pusztuló (ismert és ismeretlen) lelőhelyek nyomainak felszedése. Ők gyakran értékes megfigyeléseket tesznek a lelettel kapcsolatban, és GPS készülékkel bemérik a helyszínt, lefényképezik a jelenséget és azonnal jeleznek a múzeumnak” – folytatta a régész.

Ennek egyik legszebb példája a Bugyi határában előkerült honfoglaláskori temető, melyet elkötelezett múzeumbarátok jelentettek be néhány éve. Azonban az ő munkájuk sem volt jogilag rendezett az utóbbi egy évig. Ekkor törvény született arról, hogy az illetékes megyei hatáskörű múzeumok szerződést köthetnek fémkeresős kutatóval, melyben meghatározzák a kutatás területi és időbeli korlátait.

Pénzérme disznózsírban

Pánya István szerint a fémkeresősök második csoportjában az egyszeri, kíváncsi ember tartozik, aki – olcsóbb-drágább – műszer vásárlása után véletlenszerűen kezdi elkutatni a határt. „Sajnos velük igen nehéz a szakember dolga. A jövőbeli jó viszony megtartása mellett nehéz megértetni az ilyen állampolgárokkal, hogy a törvény rájuk is vonatkozik és a találomra végzett kutatás csupán „szórvány” tárgyakat eredményez. Ilyen kutatóktól szoktunk kapni „marékszámra” érmeket, használati tárgyakat és kerámiatöredékeket. Ha a találat helyét kérdezzük, többnyire magabiztosan jelölik meg a település egyik sarkát, egy néhány hektáros szántó egy részét” – jegyezte meg.

Ezek a kincsvadászok a felszedett tárgyat azonnal vegyszerbe merítik, kefével és csiszolópapírral esnek neki. Ezzel tovább csökkentik a szakemberek, restaurátorok megfigyelési lehetőségeit. (Volt, disznózsírral igyekezett „konzerválni” az érmét). Az ilyen kutatók csupán az ismeretlen forrásból előkerült tárgyak sorát gyarapítják.

Börtön lehet a vége

A keresősök harmadik, leginkább veszélyes csoportja már megélhetésre is használja a készüléket. „Több forrásból visszahallottuk, hogy a hazai gazdasági-megélhetési viszonyok viszik rá a szemfüles keresőst, hogy régészeti tárgyakat keressen és adja el a feketepiacon. Sajnos róluk keveset tudunk. Üzletüket nem kockáztatják, ismereteket, megfigyeléseket nem osztanak meg sem szakemberrel, sem ismerőssel. Nyomaik, a lelőhelyeket tarkító kisebb-nagyobb lyukak egyre több helyen láthatók. Mivel a megélhetésük múlik rajta, egyre jobb és drágább készülékkel kutatnak, idényenként vissza-vissza járnak területekre és módszeresen kirabolják azokat” – mondta a régész.

Hozzátette: nemrégiben Baja környékén lepleztek le a rendőrök egy kincsvadász hálózatot, amelynek tagjai akár börtönbe is kerülhetnek. Egyébként – jegyezte meg – várhatóan új törvényi rendelkezések fognak születni, amelyek szabályozni fogják a keresőzést. Valószínűleg engedélyköteles lesz a keresőműszer birtoklása és a jelenleg szabadon űzött roncs- és hadszíntérkutatás is.

Pánya István végül felhívta a figyelmet: lakossági és korábbi kutatói elbeszélések, leírások alapján Kiskunmajsa térségében is számos régészeti leletet rejthet a föld. Ezért kérik, azokat, akik ilyen tárgyakra (például szétszántott nagy edények, emberi csontok) bukkannak, hogy keressék meg a Kecskeméti Katona József Múzeumot. Az intézmény a lehetőségekhez mérten válaszol a bejelentésre és kimegy a helyszínre.

Bónusz

Galériánkban nézegessen Majsáról készült térképeket:

 

 

majsainfo

MajsaInfo

További friss hírek