Vége: mégsem lesz óvoda Bodogláron

Legalábbis nem református fenntartású – tudatta a MajsaInfóval Kósa István lelkész.

Az alábbiakban a szanki lelkész Ábrahám-Fúrús András polgármesternek írt levelét közöljük. A témával részletesebben a jövő héten szerdán (!) megjelenő MajsaInfóban foglalkozunk.

Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelt Képviselő Testület!

Elgondolkodtató az egybeesés, hogy éppen a Nagyhéten kell fröcsögő vádaskodásokra reagálnom; és elszomorító, hogy a bodoglári óvoda újraindításának jó ügye ilyen csúfos véget ér.

Pedig milyen szépen indult. Szinte mindenki egyetértett a bodoglári lakosok közül abban, hogy jó lenne újraindítani a kis helyi óvodát. Két lehetőség is volt a megvalósításra: egyrészt a majsai önkormányzati fenntartás, másrészt segítségét ajánlotta a Református Egyház (Kiskunhalasi Református Kollégium) szanki óvodája is.

A bodoglári lakosok szavazatai szinte egyértelműen az egyházi megoldás mellett döntöttek. Ezt valószínűleg két dolog is indokolta:

Egyrészt néhány évvel ezelőtt a Református Egyház sikeresen átvette a majsai szociális intézményt, és ezzel nagyot segített a városon. Ez most is időszerű lehet, hiszen a bodoglári óvoda újraindítása és fenntartása szinte kibírhatatlan anyagi terhet jelentene Kiskunmajsa városának.

Másrészt nyílván jó híre van annak a szakmai munkának, ami a szanki református óvodában folyik, és nem véletlenül döntöttek a bodoglári lakosok az amúgyis közelebbi óvoda mellett.

Ennek a bodoglári igénynek megfelelően a majsai képviselő-testület ellenszavazatokkal, de szoros végeredményében az egyházi üzemeltetés, illetve átadás mellett döntött.

Meglepő módon azonban kiderült, az egyik képviselő nem ért egyet a saját szavazatával, mivel azt kényszer alatt tette. Állítása szerint telefonon megfenyegettem, hogy kirúgatom az állásából, ha ellenünk szavaz. Ez azonban nem igaz. A félelem mégis napok alatt akkorára gerjedt, hogy Kiskunmajsán ma már szinte bárki fenyegetve érezheti magát az Egyház, illetve személyem által.

Ha egy félremagyarázott telefonbeszélgetés ilyen mértékű negatív indulatokat vált ki, ha ekkora harag-cunamit zúdítanak ránk még azok a képviselők is, akik csak hallottak valamit ezzel kapcsolatban, ha a médiumok máris háromféle módon rágódnak a témán; akkor milyen lesz a folytatás? Mit hozhat a jövő? Hogyan kötünk megállapodást? Milyen lesz az együttműködés? Mire számíthatunk? Nyílván nem sok jóra.

Márpedig úgy nem lehet egy óvodát működtetni, hogy a fenntartónak – aki sokmilliós anyagi áldozatot vállal fel –, az óvónőknek és a szülőknek lépten-nyomon feljelentgetésektől kelljen félniük; és arra kelljen figyelniük, hogy mikor, mivel fogják őket akár csak egy szavukért is megvádolni, beperelni.

Ezért az érintett vezetőkkel egyeztetve és a nevükben ezúton közlöm Polgármester úrral és a képviselő-testülettel, hogy az egyházi működtetésre tett ajánlatunkat szomorú szívvel, de az ellenséges politikai légkörre való tekintettel egyelőre kénytelenek vagyunk visszavonni.

Kíváncsian várom, hogy azok a képviselők, akik ezt elérték, tesznek-e majd annyit a bodoglári óvodáért, mint amennyit a Református Egyház tett volna? Tudnak-e majd szerezni milliókat a bodoglári gyerekekre; és ha lesz Bodogláron óvoda, oda visznek-e majd annyi szeretetet, törődést, figyelmet, hogy a bodoglári óvodások legalább olyan jól érezzék magukat, mint a szankiak?

Egyúttal elnézést kérünk a bodoglári családoktól, akik néhány hónapig nagyon reménykedtek. Mi is sajnáljuk, hogy így történt, együtt érzünk velük, nekünk is fájó érzés, hiszen már egészen beleéltük magunkat a terveink megvalósulásába. Már előre álmodoztunk felújított épületről és udvarról, 10-15 szeretnivaló gyerkőcről, fiatal és lelkes óvónénikről, segítőkész szülőkről… De rá kellett ébrednünk – hála Istennek még időben –, hogy háborús övezetben nem lehet gyerekekkel játszani.

Ha nem engedik, nem tudunk segíteni. Amennyiben idővel változna a politikai hangulat és stílus Kiskunmajsán, akkor szívesen fordulunk ismét a bodoglári óvoda felé.

Részemről ezt az egész ügyet ezzel lezártnak tekintem, további folytatás erőltetésének semmi értelmét és várható hasznát nem látom.

Mostantól tehát egyelőre ismét azokra a gyerekekre fordítjuk a figyelmünket, akiket szívesen hoznak hozzánk, örömmel, nyugalomban és békességben foglalkozhatunk velük.

Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét.

Áldást, békességet:

Szank-Kiskunmajsa, 2015. Nagypéntekjén

Kósa István

ref. lelkész