Ilyen volt az olvasó- és drámatábor

 

Hol volt, hol nem volt, de tényleg meseszerű volt… egy fantasztikus nagycsapat, vagyis kettő az idei nyári táborainkban, a könyvtárban. Fantasztikusan jó kis emberkékkel és kicsit idősebb emberpalántákkal hozott össze a sors.

Hogy mi is volt jó bennük? Minden! A gyerekek közössége, egyénisége, a szülők hozzáállása az önkéntes közösségi szolgálatos diákok alázata és akarata. A könyvtáros kollégák kitartása a máskor csendes könyvtári miliőben. 


Az önkormányzat önzetlensége, hogy mindkét táborunkba közel 100 fő kirándulhatott a városi dottó kisvonattal. A Bodoglári ősborókás és a Tartós szegfű tanösvény ártatlan természeti szépsége. Az ’56-os Múzeum és Kápolna és a tankok titkos kertje Terbe Évike muzeológus lúdbőrös történelmi előadása. Csodák csodái naponta! A városunk Rendőrőrs intézményében való felejthetetlen élménybemutató- és foglalkozás Robi főhadnagy úrral, mely mögé elbújhat az NCIS: NY – krimi filmsorozat is – hiszen színesen, sok humorral, a szakmájukat magasan művelő vigyázóink tanították nebulóinkat. Vagy a Patyi Fagyi – k, ahol sűrűn megfordultunk, de az elhullajtott forint nélküliek is kaptak jó szót is meg fagyit is Laci bácsiéktól. És az éhes hadsereget a Vasút étterem Magdikája fogadta naponta vagy 3 féle fogással, degeszre ehettük magunkat!


A városi kirándulásainkon ránk csodálkoztak a városunk lakói, ahogyan büszke kis irodalmi táborosok, jövünk-megyünk – mindenkitől akadt jó szó és integetés. A Kulturális Központban szintén táborozó LURKÓ tánccsoport is ráadást adott a próbájukon, amikor elmentünk megcsodálni táncpróbáikat. Majd sok – sok közös ismerős borult össze a két tábor találkozásából, ami egy közös fagyizással és anekdotázással zárult. Jövőre meghívjuk egymáshoz a két értékes kis csoportot, mi meg tanulunk néptáncolni, Ők pedig drámajátékozni!


Záró meglepetésként Guba Gyuri bácsi karatemester tartott egy kis gyakorlati bemutatót a táborlakóknak, ezzel nagy élményt szerezve nekik. Köszönet érte!


Összefoglalva a napi kis jó dolgokból, a napi kis csodákból állt össze az idei két tábor. Mindenki egyéniség volt, színes, humoros, egyedi és valamiben tehetséges. Adták magukat, kinyíltak és szárnyaltak… a próbákra alig volt szükség. A haladók már virtuózan dramatizáltak a kisebbeket pedig természetes volt, hogy befogadóan segítették a bábkészítés, a szerepjátékozás, vagy forgatókönyvírás, illusztrációk, díszletek, jelmezek vagy apró kiegészítők elkészítésében. Megvolt mindennapra bőségesen a kreatív műhelymunka szellemileg és persze a kezeinknek is. A kis csodák itt is megszülettek! Öröm volt nézni, ahogy önálló csapatokká érlelődtek a barátok –akik nem is ismerték korábban egymást.
Öröm volt nézni, ahogyan olvasmány vagy életélményeik alapján eljátszották a megírt kis darabjaikat!

 

 

Higgyék el a 12. tábornál már látja a táborvezető is, hogy korszakváltás ideje következik. A régi nagyok elmentek, kinőttek bennünket. Büszke vagyok a sok tehetségre, akik közöttünk nőttek fel. De eljön az idő, amikor kitárul a világ: menjenek is a szárnyaló gyerekek – mi már megtettük együtt az első lépéseket. A szeretet emlékével és sok közös élménnyel gazdagodtunk! Mindig fáj a búcsú… minden évben… ezt nem lehet megszokni… a profik kizárják az érzelmeket. Én nem tudom, vagy nem is akarom. Hiszen, hogyan lennék hiteles egy mesében, egy bábjátékban vagy egy szerepjátékozásban – ha pont itt nem lennénk őszinték? ! Nekem is adni kell… és kapok is. A gyerekek a legnagyobb tanítóink. Tükörjáték. Mindenki ismeri. 


A mi kis olvasótáboraink szabadságot, barátságokat, élményeket, kinyitott kis szíveket ad. Jó kedvet, békét és egymásra figyelést. De nagy a felelősség is. Akár a Kishercegnek, aki megszelídítette a kis rókát és barátok lettek: „Jól csak a szívével lát az ember! Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan!” – Antoine, de Saint -Exupéry könyvében is.


Bizony valahogy így dolgozom, dolgozunk évről évre. Kicsit visszanézek az elmúlt évekre, örömmel, büszkén és kicsit fátyolos tekintettel írom a klaviatúrán, hogy legalább ezer gyermek, azokhoz tartozó testvérek, szülők, barátok fordultak meg nálunk. És jó. Nagyon jó. Múlnak a gyermekévek, de jönnek új és újabb generációk! Új barátságok, új kis szerelmek, új és „Régimódi történetek” – és én már látom: nem kell félni az új generáció is szeret olvasni! A szülők tudatosan nevelik gyermekeiket, akarnak, tudni, művelődni, kijátszani magukat – és a szívük is a helyén van. Igazából – ŐK – a mi csodáink! Bennük a múltunk, jelenünk, jövőnk!


Búcsúzni csak szépen szabad! Koncz – Balog Kata tagintézmény vezető, Mózer Mónika segítő munkatárs, a táborzáró hagyományainkhoz híven a diákok maguk által készített színdarabbal, vagy bábelőadással és egyéni – valamiben tehetséges produkciókkal léptek pódiumra a szülők, barátok, kíváncsiskodó olvasó vendégek előtt.


Könyvtárunk zsúfolásig megtelt. A zsűri elnök, tagintézmény-vezetőnk méltatta a produkciókat és megköszönte a támogatók segítségét valamint a szülők bizalmát.
S mielőtt a vastapsot bezsebelték volna a kisdiákok, nem feledkezhetek meg a nagyon tehetséges és segítőkész önkéntességi szolgálatról, a ténylegesen önként is vidáman teljesítő gyermekszerető középiskolásokról – akikkel az idei két tábor színesebb, vidámabb, ötletesebb és érzelemgazdagabb lett!
Görög Nikolett, Kuklis Richárd, Rejnders Alíz, Rejnders Vajk, Sipos – Szabó Tibor Köszönet a barátságokért, élményekért kicsiknek-nagyoknak! Médiatámogatóinknak!


dr. Törökné Kuklis Edit – táborvezető, gyermekkönyvtáros, programszervező.
A könyvtár nyitva – a Könyvtárosok, a könyvek, a történetek várnak rátok! 


Találkozzunk egész évben!

Antoine, de Saint – Exupéry: A Kishercegképgaléria:

www.vkmajsa.hu ; facebook