Döbbenet: elhunyt Koncz Jenő

 

Gyergyószentmiklóson, a Basa Fogadóban érte a halál. Szubjektív nekrológ.  

A halál mindig valami visszavonhatatlant, ennél fogva az emberi lélek számára felfoghatatlant jelent – különösen akkor, ha olyan valaki megye el, akit személyesen ismertünk. A sors különös fintora, hogy egészen az utóbbi hetekig nem ismertem igazán Koncz Jenőt – kezet fogtunk, ha találkoztunk, talán tegeztük is egymást, esetleg idéztem, ha képviselőként valamihez hozzászólt egy testületi ülésen. Ennyi.

Aztán úgy hozta az élet, hogy Gyergyószentmiklósra együtt utaztunk a városi küldöttség tagjaként, a buszon pont előtte ültem. És mesélt. Erdélyről, a székelyekről, az útközben látott érdekességekről. Lassan, de lényegre törően beszélt, lekötve, szórakoztatva nem csak engem, hanem a körülöttünk ülőket is. Ha kérdeztük, szinte mindenre volt válasza, legyen szó történelemről, politikáról vagy akár gazdaságról. Aztán Gyergyóban betértünk a kihagyhatatlan Basa Fogadóba, amely egészen az apró részletekig az ő szellemi terméke, és nem győztük dicsérni a pacallevest meg a tepsis csülköt, és persze muszáj volt koccintani is egyet a tulajdonossal.

Aztán a hazaúton elmesélte, hogyan kezdett annak idején feljavított nyugati kombájnokkal kereskedni Erdélyben, hogyan kóstolt bele a vendéglátásba és a turizmusba, és hogyan „maradt rá” a Basa, ahol kezdetben még áram sem volt, és amit ő virágoztatott fel.

Még meg is fogalmazódott bennem, hogy interjút készítek vele, amihez kiváló apropóul szolgált, hogy a gimnázium műfüves pályáját ő finanszírozta, több millió forinttal. Nem dicsekedett vele, mástól tudtam meg.

Sajnos ez az interjú már soha nem fog elkészülni.

Nyugodjék békében!

Sebestyén István